Újalma.hu

Sánta Barbara Regina vagyok, zongoratanár-kamaraművész és zeneterapeuta jó pár fellépéssel, zongoratanítási és zeneterápiás tapasztalatokkal a hátam mögött. A zene kiskoromtól kezdve mindig nagyon fontos és meghatározó volt az életemben. Betöltötte, betölti mindennapjaimat. Mindig egy csoda volt a számomra. A lélek gyógyszerének, vigaszának, Isten ajándékának tartottam, tartom a mai napig. Így hát nem volt kérdés, hogy a zenével szerettem volna foglalkozni felnőtt koromban is.

Zenei tanulmányaimat 7 éves koromban kezdtem a budapesti Ádám Jenő Zeneiskolában és a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Intézetben zártam Hámori Angelikánál. Zeneterápiás tanulmányaimat a Pécsi Orvostudományi Egyetem Művészeti Karán végeztem el, és mivel mindig nagyon fontosnak tartottam, tartom az önmagam fejlesztését is, és más szemszögből is érdekelt egy zeneiskola működési elve, feladatai, motivációs lehetőségei, így 2 évvel ezelőtt elvégeztem a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közoktatás vezetői szakát is.

Minél „beljebb” utaztam a zene világába tanulmányaim során, egyre jobban éreztem, észrevettem magamon és a körülöttem lévő embereken a zene csodálatos, lélekemelő, segítő, jótékony, nélkülözhetetlen hatásait és hogy mennyire szüksége van erre az embernek.

Már gyerekkorom óta bennem motoszkált az a gondolat, majd elhatározás, életcél, élet feladat, elhívás, hogy a zenét segítésre, önerősítésre, önfejlesztésre is fogom használni, legyen szó bármilyen területről. Már a szakdolgozatomat is az alternatív zenetanítási módszerekből, zeneterápiából írtam. Így mire zongoratanár-kamaraművész tanárként lediplomáztam, már egyértelmű volt számomra, hogy ezt a fantasztikus dolgot mint a zene, fejlesztésre, önerősítésre, segítésre is szeretném használni a tanításom által. Hiszen nagyon kevés ilyen eszköz” van a világon. Sőt azt gondolom, hogy talán ez az egyetlen, ami ennyire fejlesztené az embereket minden tekintetben, gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt, és mindig szívügyemnek éreztem a másokon való segítést, fejlesztést, legfőképpen ha a növekvő, formálható, fejleszthető gyermeki lélekről, képességekről van szó, amit nem lehet elég korán elkezdeni. Hisz tulajdonképpen ennél talán nincs is fontosabb zenetanári elhivatottság, feladat, minthogy a gyermekeknek megmutassuk és irányt mutassunk, hogy a zene által csak több lehet az ember, és elültessük bennük, annak a csíráját, vágyát, igényét, hogy zeneszerető, zenekedvelő, zenét játszó, minőségi zenét szomjazó felnőttekké váljanak, ami meghatározó lesz az életükben, továbbadva gyerekeiknek, unokáiknak ezt.

A zene az a fantasztikus dolog a világon, amit senkitől sem szabad elvenni és nem is lehet, mert hiszen ott van mindenhol körülöttünk és nem is sejtjük, hogy valójában milyen nagy hatással van ránk. Csak észre kell venni építő erejét, és élni kell evvel az Isten adta csodálatos lehetőséggel. Kodály Zoltán szavaival élve : „A zene mindenkié!”