Szerdai levél
Kedves Otthoniak!
Jaj, hol is kezdjem a mentegetőzést, miért is nem küldtem el a szerdai levelet már este??? Azt úgysem fogom beismerni, hogy kidőltem, mint egy krumpliszsák, neeem, ezt az örömöt nem szerzem meg nektek. Biztos a bolondballagás, vagy a meccs, nem is tudom. Mindegy, kezdem az elején: szerdán végre sütött a nap, elővettem végre a naptejemet. Nem túlzok, volt 10 olyan perc, mikor Péter bá hajjal nem barázdált homlokán még izzadságcsepp is gyöngyözött… Mondjuk simán lehet, hogy az inkább az aggodalom miatt volt, mert hiányzik ám neki cseppnyi ki Málna lánya, látszik.
De mesélem inkább a lényeget, jó volt ma. Kicsit bővebben: nem annyira jó, hihihi, csak viccelek. De azt tényleg nem tudom elképzelni se, hogy drága tanáraink hogyan tudják azt megszervezni, hogy minden évben ránk tudjanak szabadítani egy beszélőgépet???! Tavaly a legendává vált Friccs Gyula bácsi volt, aki 600 méteren 5 helyi legendát, történetet, kis vicces anekdotát osztott meg velünk, úgy 1-másfél órában. Idén, lehet, hogy a távolba szakadt testvérbátyja, „Józsibátyám” boldogított minket, a helyi kishalász.
Idézek: „Regge ekezdem a hálót. 21 szemme kezdem, oszt megfogom, 21, oszt három szem – egy szem – értem. Értem?” Na, és ez így tovább… mit mondjak, nem sok kérdést tettünk fel, kézzel tapintható volt a döbbenet. Persze kicsit túlzok, szeretnék én 83 évesen így kinézni, meg így beszélni, vagyis dehogy szeretnék, de biztos értitek, hogy értem. Szerintem a tanárok is unták, mert udvarias határozottsággal végül lekeverték. Utána a kosárfonás már nagyon király volt, gyors és hatékony, kevés dumával. Fürödtünk is, csónakáztunk, a peca engem már nem izgatott, a Loch Ness-is szörnyet tegnap se fogták ki.
Voltunk fagyizni is a helyi csúcscukiban, Robinson, nagyon menő hely. Az benne a menő, hogy nyitva van. Azt talán még nem mondtam, hogy milyen helyre küldtetek ti minket?? NINCS EGYETLEN BOLT SEM NYITVAAAAAAAAA. Szörnyű. Se a napi sajtómhoz, se a szükséges csoki-chips-rágó-üdítő-kiscukiajándéktárgyhoz nem jutok hozzá. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Lehet, hogy marad a pénzemből? Tegnap már a negyedik jégkrémet tényleg erőltetnem kellett, más meg alig van.
Este még volt bolondballagás, arról majd meséljenek a képek, de az biztos, hogy ezek a nyolcadikosok nem százasak, ja, és „ZolibácsiAxelRose” se, az tuti. Fognak azért hiányozni. Mennem kell, mert ma hátsó sorban kell a hely a reggeli tornán, durva ha késünk, mert elől túl nagy a rálátás…
Még írok ma, ne aggódjatok.
Puszi, Mi
