Alma a fájától, avagy Dancsi és az iskolaválasztás
Sziasztok, Molnár Daniella (Dancsi) vagyok és elsős koromtól a nyolcadik osztály végéig az Új Budai Alma Materbe (ill. annak „előd” iskolájába) jártam.
Így 19 évesen visszagondolva, nagyon örülök, hogy a szüleim annak idején ezt az iskolát választották nekem, mert csupa pozitív dolgot tudok róla mondani.
Nyolcadikban azonban már nem volt ilyen egyértelmű a választás, hiszen akkora már elég idős voltam, ahhoz, hogy beleszóljak hol is szeretném folytatni tanulmányaimat. Nehéz döntés volt, hiszen nagy a választék, és eleinte azt se tudtam merre induljak. Miután általános iskolában az egyik kedvenc tantárgyam az angol volt, így a keresésben fontos szempont volt, hogy a nyelvoktatás erős legyen. Több nyílt napon is voltunk, rengeteg tájékoztatót elolvastunk, és nagy nehezen megszületett a döntés. Anyukám elment egy szülői tájékoztatóra a Városmajori Gimnáziumba, és azt mondta, hogy mindenképp menjek el az iskola nyílt napjára. Így is tettem, és nem csalódtam. Az iskolának egy olyan barátságos környezete volt, amivel sehol máshol nem találkoztam. Be is adtam a jelentkezésemet, elsőként megjelölve a Majort.
A központi felvételin nagyon izgultam, bár most már tudom, hogy nem kellett volna. Ugyan nem sikerültek rosszul, de ha kicsit kevésbé stresszeltem volna, valószínűleg jobban is sikerülhetett volna. Nagyon hasznosak voltak az előkészítők a suliban, bár később több középiskolai tanáromtól is hallottam, hogy érdemes annak a gimnáziumnak az előkészítőjére elmenni, ahova később szeretnénk menni. Egyrészt, ha jó benyomást teszel a tanárokra, az később jól jöhet, valamint versenyhelyzetben szimpátia alapján téged is választhatnak. Mikor elmentem megírni a felvételit, az egyik legnagyobb problémám az idővel volt. Féltem, hogy nem leszek készen, így ha valami nem jutott eszembe elsőre, azt átugrottam és később visszatértem rá, vagy ha később se tudtam megoldani, akkor bármi ami eszembe jutott, azt inkább leírtam, hátha kapok rá pontot. A szóbeliken utólag mindenhol megdicsértek, hogy milyen kedves, magabiztos voltam, még ha hihetetlenül izgultam is, mert a tudás mellett azt is figyelembe veszik, hogy milyen benyomást keltesz.
A Városmajorit egyrészt a tanítás színvonala miatt választottam, másrészt a remek környezet miatt. Az Újalma remek alapokkal látott el, matekból, magyarból, angolból, történelemből kifejezetten jó voltam a középiskolában is, amit részben a jó alapoknak tulajdonítok. (Azért csak részben, mert nem hiszem, hogy a matekon kívül a többi természettudományi tárgyat nem tanultuk volna általánosban elég alaposan, de azok egyszerűen távol álltak tőlem.)
Az Újalmában a többi általános iskolához képest személyesebb kapcsolatunk volt a tanárokkal, így kissé féltem, hogy a középiskolában hogyan leszek majd elég önálló. A Városmajorban szerencsére a tanárok elég segítőkészek voltak, és nem okozott problémát fokozatosan önállósodni. Utólag visszagondolva a Városmajori Gimnázium jó döntés volt, hiszen az érettségim egész jól sikerült. Most a Budapesti Corvinus Egyetemre járok, turizmus-vendéglátás szakon tanulok. Szerencsére az elmúlt 12 évben kapott remek oktatásnak köszönhetően egész könnyen veszem az egyetemen felmerülő akadályokat. 
