Alma a fájától, avagy Fanni és az iskolaválasztás
Bozai Fanni vagyok, és azok közé tartozom, akik 8 évig tanulhattak az Új Budai Alma Materben, így (szerencsére) nincsen összehasonlítási alapom más általános iskolákkal, de ez nem is szükséges. Enélkül is tudom, hogy azok az “útravalók” amikkel innen elballagtam nagy segítségemre voltak, vannak, és még lesznek is.
A jó alapokat, amiket az iskolában kaptam én nem egy-egy tantárgyhoz kötném. Nekem ez inkább abban jelent meg, hogy soha nem okozott problémát mások elé kiállni vagy nagy közönség előtt szerepelni vagy akár egy szalagavatót lekonferálni. Hiszen az iskolában a rengeteg szereplés, fellépés, színdarab hozzászoktatott ahhoz, hogy kellő magabiztossággal meg tudjak szólalni mások előtt és ki tudjak állni magamért. Vagy soha nem éreztem azt, hogy valami ciki lenne vagy bármit is szégyellni kellene. A családias hangulat, és a tanárokkal való közvetlen kapcsolat és az, hogy partnerként kezeltek minket pedig nem tiszteletlenséget vagy neveletlenséget eredményezett, hanem pont az ellenkezőjét. Megtanultam, hogyan kell a felnőttekkel kommunikálni és mindez nagy segítségemre volt a gimnáziumban is, hiszen tudtam, ha odafigyelek arra, amit a tanárok kérnek tőlem, akkor ez fordítva is működni fog. Ami a tantárgyakat illeti én a történelmet illetve abból is azt emelném ki, hogy 8. osztályban megtanultunk jegyzetelni. Ugyanis 9. osztályban azon kevesek közé tartoztam, akik az órán tudtak jegyzetelni és nem csak bambán ültek a füzet felett, mert nem tudták mi is a fontos abból, amit a tanár mondd.
Sikeresen felvételiztem abba a gimnáziumba ahová menni szerettem volna, mégpedig a József Attila Gimnáziumba. Azért erre esett a választásom, mert tudtam, hogy mindenképpen a humán tantárgyak, irodalom, történelem, irányába szeretnék majd elindulni. Ebben a gimnáziumban pedig indítottak humán tagozatos osztályt, pontosabba fél osztályt. Vagyis az osztály létszáma ugyan 36 fő volt, de a legtöbb órát, így az emelt óraszámú magyart és történelmet, de a matekot és a biológiát is csupán 16 fős fél osztályként tanultuk. Ez pedig nekem nagyon tetszett azután, hogy az Alma Materban sem igazán voltunk ennél többen az osztályban. Ha pedig nem vesznek fel valakit oda, ahová elsősorban menni szeretne, továbbtanulni akkor sem kell elkeseredni, hiszen minden gimnáziumnak meg van az előnye és hátránya is, barátokat pedig egészen biztosan mindenhol fog majd találni.
Most pedig az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakára járok már második éve, ha pedig nagy leszek, remélem ügyész vagy büntetőjogi ügyvéd leszek. Abban, hogy ezt a pályát választottam biztosan az is közrejátszik tehát, hogy meg merek szólalni mások előtt és nem félek kifejteni a véleményemet sem, hiszen ha valahol akkor ebben a szakmában biztosan szükségem lesz erre. Úgy, hogy az általános iskolai oktatásnak igen is nagy jelentősége van és hát nekem e téren nincs okom panaszra! 
