Első levél
Sziasztooook, drága otthoniak!
Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat! Na, nem úgy értem, hogy ugyanitt, csakhogy végre erdei iskola, végre vége az évnek, de még ki akarjuk élvezni a végét.
Szóval nálunk a staféta, halljátok hát hírmondásunkat.
Az út eseménytelenül telt, az egyik buszon végig nézték a Toy Storyt, a másik kettőn meg a „jól nevelt Újalmások” olyan csendben-rendben utaztak, hogy még a kedves sofőr bácsik is megdicsértek minket.
Érkezés után kellemes meglepetés ért minket, máris elfoglalhattuk a szobákat. Hát, nem egy Hilton, de azért elmegy.
Sok érdekes dolog mellett most csak röviden jelenti távirati irodánk:
hogy Vencel második első foga is kiesett 
,
senkiben sem volt kullancs,
rengeteg zsíros kenyér fogyott a gulyás leves és aranygaluska után is,
Édu barátságot kötött egy macskával,
csak egy gyereket kellett hazavinni betegség miatt Jobbulást kívánunk!,
sírni csak a nagyok sírtak, de ők is csak kicsit,
Laci bácsi és Zsófi néni futott 5 kilométert vacsora után,
Szabó Gergő siklót fogott majd egy gyanútlan strandolóra dobta,persze véletlenül,
és igen, itt ma 30 fok volt, és persze egy párszor az eső, de mi azért csomóan fürödtünk a Balcsiba egészen addig míg a szuperhelyes béljvaccsos vízi mentők meg nem kértek minket, hogy inkább a partról pancsoljunk…,
Zsuzsa néni előadása nem volt túl unalmas , sőt,
készültek láncok, karkötők és rafia gyűrűk is, mely az örök szerelem jelképéül szolgál (ezt Attila bá diktálta, de elnézzük neki, mert friss családos ).
Még egy szót az avatásról, aztán megyek, mert elfogy a zsíros deszka. Az Újújalmák derekasan állták a sarat, akarom mondani a sörgést, merthogy három felnőtt forgatta szegényeket, majd a nyolcadikosok sorfala között kellett volna végigfutniuk… több-kevesebb sikerrel. Az új tancsik közül Krisztián bácsi avatása aratta a legnagyobb sikert, de persze az összes újonc gyerkőcöt nagy tapssal biztattuk…
Írjatok, ne hívjatok, mert nem nagyon érünk rátok… majd inkább otthon. Puszi a tesóknak, cicáknak, otthon maradt alvós állatoknak, és persze nektek is, édes szüléink.
Mi
