Mese-zene tábor
Hol volt, hol nem, volt egyszer egy MESE-ZENE tábor. Bátor és kíváncsi leányok és ifjak jöttek, hogy megismerjék a (Grimm)mesebeli Kristálygömb titkát és ráleljenek saját kristálygömbjükre. Hosszú út állt előttük! Kalandjaik az elvarázsolt tornateremben kezdődtek: varázsmondóka segítségével bejutottak, majd berendezték, kendőkből megépítették, kiszínezték, díszítették a mese helyszíneit: a varázsló házát, a sűrű erdőt, az arany-nap kastélyát vagy éppen a nagy küzdelem helyszínét, a hegyi forrást. Aztán beköltöztették a szereplőket: a legkisebb fiút, az óriásokat, egy sasmadarat, cethalat, a királylányt, a tűzmadarat, a bölényt és halljatok csudát, egyszerre csak ott találták magukat a történet kellős közepén. Ahogy telt-múlt az idő délelőttönként végigjárták az összes helyszínt, belebújtak az összes szereplő bőrébe, kiállták a próbákat, nem riadtak vissza semmi vésztől, ésszel vagy erővel derekasan küzdöttek, ha kellett. A próbák között volt olyan, amikor majd hanyatt estek a kacagástól (állatokat utánoztak) meg olyan is, amikor reszkettek, mint a nyárfalevél (egy világító kő rejtőzött egy „barlang” mélyén, azt kellett megszerezni). Délutánra visszaváltoztak gyerekekké és nyomban nekiláttak elkészíteni saját kristálygömbjüket. Egy másik napon megmintázták a tűzmadarat. Aztán zenészekként különféle hangszereken játszva szólaltatták meg a mese szereplőit, adtak zenei aláfestést a mese eseményeihez. Aki hallotta, szeme-szája elállt a csodálkozástól. Utolsó előtti napon következett a végső küzdelem a kristálygömb megszerzéséért: hőseink tudták, hogy ennek fele se tréfa, ezért komoly, sportos edzésnek vetették alá magukat előtte, a kitartás és az erő próbája következett. A kalandok legvégén pedig valóban felütötték a tűzmadár tojását, hogy megleljék sárgájában a kristálygömböt. Mindez nem volt hiábavaló, hiszen mindenki sikerrel járt és kristálygömbjébe beletehette a héten összegyűjtött legfontosabb dolgokat: az erőt adó/világító kavicsot, vágyott tulajdonságokat és a szükség esetén hívható segítőket. Kalandjaikat aztán meg is örökítették a Petőfi Irodalmi Múzeumban, saját készítésű nyomdák segítségével. Bátor hőseink pénteken keserves könnyhullatás között…na jó, nem,J hanem vidáman elbúcsúztak egymástól és hazatértek. Így volt, tábor volt, aki nem hiszi, járjon utána…vagy nézze meg a fényképeket!
