Újalma.hu

Kedves Otthoniak!

 Reggel rizsrázóka és mesés medvekarkötő,  készítésével rendeztünk ősi  zeneszertartást és idéztük meg a hegy szellemeit és árnyait a ma esti bátorságpróbára. A nagyok íjászattal hangoltak a lények eljövetelére.

 Ma már elkezdtünk takarékoskodni a büfénél is, hogy sokkal több pénz maradjon a nemes bőrerszényünkben a holnapi visegrádi királyi találkozón. Ezért fejenként csak két jégkását, 3 zseléscumit és két gumi macskaszemet vettünk.

 Délután a szokásos állatbemutatót tekintettük meg Gábor bácsitól, aki Tinnyéről érkezett hozzánk. Mintha egy kis szelencéből elefántcsorda ugrott volna ki, annyi lény szökkent ki a kis fehér furgonból. A gyémántfogú háziegér, a helikopterfarkú vándorpatkány, a minimaxot néző hajlékony gumigörény, a tyúktáncoltató nyest, a filmsztár róka, a fotogén borz, és az ugróbajnok mudi kutya voltak sorrendben a fellépők. Nagyon nagy produkció volt.

 Este elérkezett a bátorság próbája. Egyedül csak a Hold világított, mi pedig lassan-lassan, araszolva haladtunk előre a kijelölt úton. Mindenünnen árnyak suhantak át előttünk. Kacajos sikolyok csavarodtak a fülünk közé. Hajfürtjeinkbe, mintha madarak költöztek volna, hátunkon pedig hideg futkosott.

Egy feldöntött, korhadt asztallap mögül ugrott ki az első zombi, a másik egy seprűvel támadt, a harmadik szottyadt gyümölcsöket rázott a fáról, majd lábát vesztve ugrott ránk a fáról. A dombon felfelé haladva egy csuklyás alak állt háttal nekünk, merev testén vészjóslóan tört meg a Hold sápadt fénye. Nem bántott, de a belőle kiszüremlő tompa morgás éppen elég volt a hidegleléshez. A következő lépésnél egy autó hirtelen felhangzó dudája és villogója dobogtatta meg a szívünket, ezután azonban már nem volt menekülésünk. A dombról több tucat félig élő zombi csúszva és gurulva rontott ránk, úgy mint a hegyomlás. Nagy nehezen kiszabadulva, csak szörnyű futással tudtuk megtenni a maradék métereket. Ezt most megúsztuk. Úgy tudjuk, hogy az iskolában mindenkinek sikerült. A megkönnyebbülés kacagásával melegítettük fel magunkat szobánkban és még hosszasan meséltünk kedvenc rémes jelenetünkről. Tudjuk, hogy álmainkban nem köszönnek vissza a lények,  csak emlékeinkben  él tovább ennek az estének a hangulata.

 Holnap már az otthon megnyugtató biztonságából mesélhetünk Nektek élményeinkről. Tudjuk, hogy Ti is nagyon várjátok. Holnap találkozunk.