Újalma.hu

Olyan szerencsés diák vagyok, és voltam világéletemben, aki örömmel megy iskolába. Ez már általánosban is így volt, ez persze kevésbé rajtam, mint az iskolán múlt, ahova jártam. Felső tagozatos koromra lettem „csillagjárós”, és úgy érzem, az ott eltöltött éveim alapozták meg a világgal szembeni nyitott és tudatos hozzáállásomat, amely ma is minden döntésemet befolyásolja és amelyet csupa pozitív érzelem és visszajelzés kísér.

Az alternatív rendszernél és az ember- azaz diákközpontú légkörnél maradtam középiskolában is. Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba jártam, ahol az első év angoltanulással telt, a maradék négy folyamán pedig művészeti tagozaton a gimnáziumi tanulmányok mellett jelmez-díszlet tervezést tanultam. Azért választottam az AKG-t, mert ugyanaz a barátságos és együttműködő hangulat fogadott ott, mint amilyenhez a Csillagjáróban hozzászoktam, és mindemellett az oktatás színvonala itt is kiemelkedő. A tanulással nem volt problémám, erős alapokat kaptam úgy töriből, mint magyarból, természettudományokból, sőt, még művészettöriből is. Egy barátnőmmel együtt mozdultunk felsőből az AKG-ba, és középiskolás tanáraink mindkettőnk munkamorálját, alaptudását kiemelkedőnek látták. Első év végén külön jutalmaztak minket a közösségben való aktív és produktív működésünk miatt.

Több fontos útravalót is kaptam az általános iskolámtól. Először is egy, az iskolával szembeni hozzáállást, miszerint a tanulás a tanár és diák közötti együttműködés, ahol e két fél partnerként vesz részt a közös munkában. Másodszor az iskola környezettudatos nevelési módszereiből fakadó szemléletmódot – figyelem a csöpögő csapokat, szelektíven gyűjtöm a szemetet, nem dobom el a még használható műanyagpalackokat, tudatosan vásárolok – ettől jobban érzem magam a világban, fontos számomra ez a minimális odafigyelés. Végül, de nem utolsó sorban pedig megtanultam tanulni: áttekinthetően jegyzetelni, lényeget kiemelni, időt beosztani, figyelmesen olvasni, rendszerezetten és értően gondolkodni, összefüggéseket keresni. Ez a tudás talán mind közül a legpraktikusabb, enélkül bizton állíthatom, hogy képtelen lettem volna olyan érettségit összehozni, amilyet sikerült és talán nem is ülnék ma az ELTE társadalomtudományi karán.

Ha most felvételiznék, semmit nem csinálnék másképp. Nem szabad alább adni, csak azért, mert nehéznek tűnik a felvételi teszt. Egyszer kell összeszedni magunkat, és ha bent vagyunk egy jó gimiben, akkor legközelebb csak az érettségi miatt kell majd aggódnunk. Mindenképp a saját személyiségünkhöz kell gimnáziumot választani. Ha valaki tudja magáról, hogy noszogatás nélkül ellustulna, akkor érdemes egy szigorúbb rendszerben elhelyezkedni. Ha valakinek gyomorgörcse van a poroszos iskolarendszer szellemétől, válasszon lazább gimit, mint ahogy például én is tettem. Manapság nagy hiány van szakemberekből – ha valaki nem a végtelen magolásban látja magát kibontakozni, nyugodtan menjen egy jó kis szakközépbe. Szerencsére sok választási lehetőség van, ha megtetszik egy-egy gimi, ott vannak a nyílt napok (mindenképp érdemes nyílt napra menni, nagyon sokat meg lehet tudni már az épület hangulatából, abból, hogy a diákok, tanárok hogy fogadnak minket!), ott a facebook, kapcsolatba lehet lépni jelenlegi és volt diákokkal, lehet őket kérdezgetni.

Szerintem a legfontosabb, hogy ha Te felvételizel, Te hozd meg a végső döntést. Ha elég időt szánsz rá, nem fogod megbánni. A gimnáziumi évek a legfelhőtlenebb éveid lehetnek – nem érdemes mellényúlni.

Döbrösi Laura – „öreg”diák

2013.