Újalma.hu

Kedves Otthoniak!

Szerda hajnalban egy fagyos szellem  megrezegtette az ágyneműnket és kis gömböccé zsugorított bennünket.  Még kész szerencse, hogy kint szépen sütött a Nap, így hamar felmelegedtünk.

Reggel a patakhoz sétáltunk le, ahol mindnyájan belekóstolhattunk a vízi életbe úgy, hogy egy vízcsepp sem ért az ajkainkhoz. Viszont sok kis vízi rákot csodálhattunk meg fürdés és fickándozás közben. Míg a vízipókoknak a patak volt az örömök forrása, addig nekünk megmaradt a medence, amiben újból megmerítkeztünk dél felé.

Az egyik aranypóktól azonban eltanultuk a kézművesség mesterségét. Fürge ujjaink között színes fonatok születtek, majd egy kasztanyetta is, melyet úgy csattogtattunk, hogy a közeli tó békakórusát is túlharsogtuk.

Délután beköszöntött a sport aranykora. Tanár-diák vegyescsapatok mérték össze erejüket. A várva-várt foci mérkőzésen először Zsozsó néni bűvölte meg a lasztit, majd Zibrányi Péter bácsi feketén villogó párduc cipője szelídítette meg a labdát. Ezt követően Hajdú Laci bácsi robbant ki a kapuból s az izmok határait feszegetve, félelmetes sprintet levágva lőtte be az első gólt. A harmadikosok elszánt szurkolótábora Bakos Péter bácsi nevét skandálva küldte pályára mindenre elszánt osztályfőnökét, aki digitális pontossággal passzolta Krisztián bácsi fejére a labdát. Az ő magasságával és Toldi tudásával  pattant a labda Zsuzsa nénihez, aki tektonikus erővel vágta a léc alá a labdát. A vége igazságos döntetlen lett.

Este még a számháború visszavágójára került sor. Úgy tűnik a mai napon a mérleg jegyében álltak a csillagok, hisz ott is kiegyenlítődött az állás a pirosak győzelmével. Mi is már a matracunk puha mérlegén ringunk. Velünk hintázik az eddig megélt összes tábori emlékünk. Jó éjszakát kívánunk Nektek is!