Hétfői levél
Na, izgultatok, ugye, hogy mi lesz velünk, ha egyfolytában esik majd??? De nem. Ma például csak elinduláskor, egész úton, és a délutáni túrák idején huncutkodtak velünk az égiek…
De nem szaladok előre. Először az útról. Simán ment minden, bár a mi buszunk kicsit ferde volt, de ez menet közben nem okozott gondot J. Azért visszaútra Orsi néni egy másik buszt kért, hiába mondtuk, hogy nekünk dőlve is jó.
Amikor kiszálltunk a buszokból már iszonyú meleg és napsütés volt. Majdnem minden csomagot sikerült leszednünk, khmmm, az a fennmaradt esőkabát meg végül is nem olyan fontos. A napsütésben kinek jut ilyesmi eszébe!
Szóval elrendezkedtünk, megkaptuk az első fejtágítást, hogy például az ablakon közlekedjünk és ne az erkélyen, meg hogy tisztálkodni kell, meg este kidobni a megmaradt párizsis zsömléket, stb…, stb…
Utána Zoli bácsi előadásában a nem túl messzi római korba tekintettünk vissza, és onnan napjainkig hallgathattuk meg a település érdekfeszítő történetét. Nem mondom, jól jöttek a kis fejtörői és memóriás kérdései, amivel a figyelmünket igyekezett fenntartani.
Kettőkor indultak a túrák, fél háromkor pedig az özönvízszerű esőzések. Így aztán nem kis bánatunkra kb. 800 méter megtétele után mindkét csapat visszafordult. Csavarni lehetett belőlünk a vizet, de közben már újra kisütött a nap is, és megint 30 fok lett. Így bölcs tanáraink úgy döntöttek, hogy fürdőzéssel múlathatjuk az időt, a kisebbeknek meg egy naaaaagyon érdekes madaras előadást tartott az egyik túravezető… hát az élethez kell némi szerencse is .
A pecások is lógatták a botokat, és sűrűn volt kapás is: sneci, keszeg, naphal sőt egy sügér is. A végén Düncié volt a legnagyobb fogás, ő a saját nadrágjába akasztott bele, de úgy, hogy horgostól kellett levenni, majd szerszámok segítségével szabadította ki Krisztián bá a virgonc nacit.
A vacsi jó volt, paradicsomos húsgombóc, anya se csinálja jobban, aztán végre lehetett pénzt költeni, jégkrém és cukrozott üdítők, persze csak módjával, ne izguljatok.
Az angol-francia egy-egy után avatták az új erdei iskolázókat, nagyon kemény volt az idei próba, durvább, mint a tavalyi nyuszi ugrás. Most egy fa körül kellett körbe-körbe futni 10-szer, majd 50 métert egyenesen, és végül át két fatörzs között. A drága kedves nyolcadikosok saját testükkel védték a próbát tevőket (hacsak nem a két fát), de szerencsére senki sem sérült meg.
A kicsik már túl vannak kullancsvizsgálaton, fürdésen és esti mesén is, mi is betoltuk azt a pár kilónyi pótvacsorát, most már szóltak, hogy menjek, mert takarodó.
Ja, és csak hogy izguljatok továbbra is, épp most kezdett újra zuhogni .
Na, puszi mindenkinek, holnap újra jelentkezünk.
Mi