Második levél haza
2023.06.13.
A keddi napunk a legrégebbi erdei iskolás hagyományokkal folytatódott. Futhattunk Dávid bácsival, mint a gepárd, tai chizhattunk Laci bácsival, mint egy panda, jógázhattunk Dóra nénivel, mint egy gazella, táncolhattunk Varga Laci bácsival, mint egy láma, végül pedig elcsendesedhettünk Mészi nénivel, mint egy tiszai ponty.
Ezzel azonban még nem ért véget az átváltozás. A városi kalandparkban varázslatos pelék bőrébe bújva szökkentünk, csúsztunk és lendültünk fáról fára, természetesen a dupla karabineres kibiztosítást szigorúan betartva.
Ebéd után a mosómedvék hivatásába is belekóstolhattunk, mivel Zsófi néni segítségével izgalmas tarisznyákat kötözhettünk és festhettünk az angol “tie dye” technikával. A délutántól pedig pihentető dalolással búcsúztunk a zenészeinknek köszönhetően.
Sajnos a magas vízállás megakadályozott bennünket a fürdésben, de szerencsére pillanatok alatt találtunk más hűsítő mulatságot: Az esti bolondballagáson a nyolcadikosok fergeteges esküvői műsort rendeztek nekünk. A menyasszony és a vőlegény éppen pacsizással tettek volna fogadalmat, amikor egy kékhajú lány bekiabálással emlékeztette őket, hogy a “házasság” lehetetlen, hiszen egyikük á-s, másikuk b-s. A rendzavarót a határozott biztonságiak kivezették, ezért tovább szárnyalhatott az “Álomhajó”. A tanári kórusból felcsendült a népszerű magyar sláger, “Álmodd, hogy vakít a fény…” Mi pedig szerencsére tovább szőhetjük tábori álmainkat és egy hasonlóan remek szerdáról ábrándozhatunk! Jó pihenést kívánunk!
