Második levél haza
2024.06.04.
Kedd reggel különböző gyakorlatokkal: elcsendesedéssel, tánccal, jógával és harcias tai chi mozdulatokkal igyekeztünk rést ütni az esőfelhőkön, hogy a nap beragyogja a kastélyunkat. Az igazi fényt azonban a pazar svédasztalos reggeli jelentette számunkra. Csak úgy csillogott-villogott a sok ízletes felvágott a konyhapulton. A fakultációs idősávban a kastély titokzatos labirintusában mindenki eljuthatott az őt érdeklő előadások egyikére, melyek híres magyarokról szóltak. A kastélytúrán mindenki egy kis úrnak érezhette magát, s belebújva gróf Zichy Aladár köntösébe megcsodálhatta az épület mesés titkait, rejtett termeit. Nem értél még nyáron a tenyereddel hűvös fehér cserépkályhához? Aladár most megengedi. Nem szagoltál még 100 éves könyvet? Kövesd Aladárt!
Nyomkodnád a 200 éves pianínó billentyűit rágcsától ragadó ujjbegyeiddel? Azért azt már nem!
A keddi napból az alkotás sem hiányozhatott. Miniatűr állatokat készítettünk, melyeket egy fadobozba raktunk. Délután sokszor kisütött a nap, ezért mintha nem lett volna elég a sok zápor, a szálláshoz tartozó medencében jártunk csobbanó esőtáncot.
Kora délután az Aranyszamár Bábszínház rendezésében tekinthettük meg Berg Judit -Strausz Tünde: Mesék a tejúton túlról c. előadását.
Vacsora előtt Szoboszlay Eszter miniatűr kiállítását tekintettük meg. Láttunk gyufaskatulyában élő elefánt- és medve családot, dióhéjban elférő csillagokat és esőfelhőket. Ez utóbbit mi is szívesen kikölcsönöznénk.
Viszont egész napos esőűző szertartásaink elérték a hatásukat, mert az esti közös számháborúban már miniatűr felhőkkel ment az égimádás. Reméljük, hogy holnap is szép napra virradunk! Jó éjszakát!