Negyedik levél haza
Csütörtökön a nyakunkba vettük a lábunkat és egy élvezetes városi barangolás keretében kipattintottuk Szolnok rejtett kincsesládáját.
A rejtekhelyről egy csodaszép kérész repült ki, mely a folyó felett megpördülve Tiszavirág híddá alakult. Szép fémszárnyaival integetett, hogy sétáljunk át rajta és már nem is változott vissza rovarrá többé, hídként szolgálta tovább a sétálni vágyókat.
Barangolásunk következő állomásán a szolnoki református templom díszes ruházatát csodáltuk meg. Most éppen a nappali öltözetében pompázott, ugyanis éjjel fényfestéses estélyit szokott néha felölteni. Szolnok ispán már több éve szoborrá dermedve várta az újalmásokat a rózsaillatú parkban. Amikor meglátott bennünket, örömében lepattintotta magáról bronzruházatát és egyből nekiállt fagylaltot adagolni nekünk a botjával.
Nagyon OK ez a SzolnOK! És ezt az óriás műanyag városi feliratnál készült csoportképek is megörökítik.
Ezen a túrán egy városi dombormű segítségével tanultuk meg a kubikos szó jelentését. Úgy éreztük, hogy itt az ideje, hogy mi is kis földmunkások legyünk, ezért a Tisza partján nagyszabású túró, fúró, kaparó, keverő mélyítő, ülepítő tevékenységet végeztünk a homokban.
A frissítő pancsolás után igazi sztárvendéget köszönthettünk táborunkban. Megérkezett hozzánk Ljasuk Dimitry, Az ember alkotta paradicsom című természetfilm rendezője, akitől rengeteg érdekességet tudtunk meg. Gyerekkorában rengeteget barangolt a Tisza partján,
mindenbe belemászott, mindenben megfürdött. A Kiskörei vízerőműnél megitta a csatornában az összes vizet, hogy be tudjon mászni a turbinához.
Megtudtuk, hogy egy szamár jelölte ki annó a Tisza útvonalát, ezért lett ennyire kanyargós. (Itt hagyta abba a viccelődést.) Megtudtuk, hogy a Tisza fele hal, a másik fele víz.
A legtöbb szúnyog itt él Magyarországon. A szegény ember Balatonjának is hívják a Tisza-tavat. Dimitry nagyon megdicsért bennünket, hogy nincs nálunk telefon, hiszen így többet rajzolunk, mozgunk, gondolkodunk. Amikor a Tisza nevében c. Youtube film előzetese végén felcsendült a spontán taps, úgy tűnt, mintha megértettünk volna valami mély lényegiséget előadásából.
A közelgő bátorságpróbára egy fergeteges tábortűzzel melegítettünk. Jó volt látni, ahogy a 16 osztálynyi gyermek egyetlen nagy csapattá forr össze az éneklés erejével.
A bátorságpróbán idén a kicsiknek külön könnyített pálya készült. Akiket a tábortűz különös erővel ruházott fel, ők a nehezített ösvényen vonultak. Létráról leugró lény, menyasszonyi csokorral bolyongó lány, vasrudak tompa kongása, bohócok néma hintázása…jöhetett bármi, az igazi újalmás lelket nem riaszthatja meg semmi, tudjuk, hogy ez csak egy játék, s azzal a megnyugtató tudattal fekszünk le, hogy holnap már a saját kis családi fészkünkben alszunk. Holnap újra találkozunk!
